Vers

Arcodba temeted kezed a gondoktól meggyötörve,
Fáradtan üldögélsz az asztalon a könyököd,
Majd beletúrsz a hajadba, az ujjaid ökölbe,
A fájdalom marja lelked, de a szemed könyörög!
Sírni valakiért, sírni valami miatt,
Átöleled a bánatot, hogy a fájdalmadat kiadd!
De ne szégyelld soha, ez nem a gyengeség jele,
Ha az élet iskola, akkor ez az érző ember jegye!
És ne várdd azt, hogy valaki vigaszt adjon,
Mert csak okozója lehet az, ki vigasztaljon!
Ha könnyezik a szemed, akkor könnyezik az ég,
Akkor elszürkül a világ, akkor fakó, ami szép!
És ha nehéz szívvel fekszel, megváltoztathatatlan,
Hogy meglátszik majd reggel, hiába takar paplan!
Hiába menekülsz a sok nyomasztó gond elől,
Ha a bánat megtalál, így kap el és megöl!

Ha sírsz, akkor minden, ami zajos, az elhalkul,
Ha könnyeid hullanak, a színes világ kifakul.
De sírd csak ki magad nyugodtan a vállamon,
Mindent, ami bennem jó, azt neked átadom.
Tudom, hogy rossz dolog, ha átvágják az embert,
De azt is tudom, hogy hiába ragadnál most fegyvert.
Ne törődj semmivel, csak engedd el magad,
Én veled maradok, míg bánatod nem apad.
Az élet egy nagy csapda, mibe sokan beleesnek,
De én nem törődök vele, hisz vannak, akik szeretnek.
Tudom hülyén hangzik de jót kell látni a rosszban,
Emlékezni a jóra, és hinni a jó dolgokban.
Ha ezek megvannak, nem kell többé sírnod,
Mit fájna elveszítened, attól önként meg kell válnod.
Ha mégis nagy bánat ér, és könnyeid potyognak,
Sírd csak ki magadat, és hidd el jobb lesz holnap.
Az egyik barátnőm mutatta :) Nagyon szépen köszönöm (L)